AZ ÉLETET GAZDAGÍTÓ TÁRSADALOMBAN (ÉGT)

Hű maradok az Erőszakmentes Kommunikációhoz és annak alapeszményéhez. Olyan társadalmi, szerkezeti mintát szeretnék megmutatni Dr. Rosenberg elképzelései nyomán, ami az „Életet Gazdagító Társadalmi modell” elnevezést is kaphatná.

Az Életet Gazdagító Társadalomban minden tett azon alapul, hogy tudatában vagyunk annak, hogy cselekedeteink legfőbb célja emberi szükségleteink kielégítése. A gazdaság célja nem a profitszerzés vagy új munkahelyek létrehozása, hanem az emberek elégedettségének biztosítása, szükségleteik kielégítése által. Ezek kielégítése valóban szórakoztató.

„Egy olyan társadalomban és annak szervezeteiben, ahol fontos az élet gazdagabbá tétele, minden, ami a szervezetben történik, minden, amit a benne dolgozók tesznek, úgy jön létre, hogy az emberek tisztában vannak vele, hogyan segíti tevékenységük az Életet. Méghozzá olyan módon, hogy mindenki szükségletei kielégüljenek, beleértve a föld, fák, tavak, emberek vagy állatok szükségleteit is. Mindenki tudatában van, annak, hogyan lehet az élete céljait szolgálni a szükségletei kielégítésével. Egyedül ez az elképzelés irányítja a cselekedeteket. Az élet gazdagításán alapuló rendszerben senki sem a pénzért dolgozik. A pénz ugyanazt a szerepet tölti be, mint amit az étel a szoptatós anya számára jelent. Nem fizetségképen kapja az ételt. Az étel olyan táplálék, melyből az élethez szükséges energiát nyeri.” (Dr. Marshall B. Rosenberg)

„Honnan tudhatjuk, hogy egy szervezet - legyen az család, csapat vagy kormányzat - az életet gazdagabbá teszik?

Ezt úgy tudhatjuk meg, ha feltesszük a kérdést: „Az a küldetése, egy adott szervezetnek vagy rendszernek, hogy a szükségleteket kielégítse, és ez által a benne élő emberek életét gazdagítsa?” A pénz nem szükséglet. Csupán egy olyan eszköz, mely néha szükségleteket is kielégíthet. A hírnév sem szükséglet, sem a társadalmi elismertség. Ezek olyan fogalmak, melyeket az alárendeltségen alapuló rendszerek használnak az emberek félrevezetéséhez - a valós szükségletet hamis színben tüntetik fel, és elhitetik az emberekkel, hogy ezek a hamis dolgok képezik a szükségleteiket. Az életet gazdagabbá tevő szervezetek, valóban az élet céljait - a szükségleteket - szolgálják.

Másodszor, minden életet gazdagító rendszerben az elvégzett munkát a küldetés ereje mozgatja - nem pedig a pénz,…”„Az életet gazdagító szervezetet úgy kell felállítani, hogy jót tegyen, hogy minden egyes dolgozó őszinte hálában részesüljön. Ez valódi motivációt ad az embereknek, akik a munkát az életet gazdagító szervezetben végzik: Amikor egy szervezet megadja tagjainak ezt a hálát, akkor válik érzékelhetővé mindenki számára, hogy mennyire járulnak hozzá erőfeszítéseik az életet szolgáló küldetéshez”  (Dr. Marshall B. Rosenberg)

Az Életet Gazdagító Társadalomban is működik a hatalom és alkalmazzuk az Erőt is. Hogy hogyan?

Először tekintsük meg az erő kétféle aspektusát. Az erő is, akár csak a szükséglet, önmagában semleges, de használhatjuk az élet támogatására és rombolására is. A elsőt nevezzük oltalmazó erőnek, a másodikat büntető erőnek. Ahhoz, hogy külön tudjuk választani e kettőt, vizsgáljuk meg az alábbi szempontok alapján őket.

Erő alkalmazása mögötti szándék:

• büntető erő: Valaki fizessen meg azért a hibáért, amit elkövetett. (Elkövető — rendőri megnevezés)
• Oltalmazó Erő: Védelem, balest vagy méltánytalanság elkerülése, megakadályozása.

Erő alkalmazása mögötti gondolat.

• Büntető erő: hibáztatás, elítélés,

1.     Az emberek azért követnek el vétségeket, mert rosszak, gonoszak, s ezért bűnhődniük kell.

2.     Cél: az elkövető megjavítása, olyan módszerrel, amely:  

1)    szenvedés révén kívánja felismertetni a hibás magatartását

2)    ez bűnbánatot ébreszt benne

3)    és megváltozik.

• Oltalmazó Erő: A védelembe vett életre, értékre koncentrál, anélkül, hogy hibáztatna. A veszélyes viselkedés okát a tudatlanságban látja. Megoldás az oktatás, felvilágosítás.

Büntető erő alkalmazásának ára:

1.     Önbecsülés csökkenés (mind két oldalon).

2.     Együttérzés, jóindulat csökken.

3.     Erőszak terjed.

4.     Csökken a kezdeményező, megoldás orientált hozzáállás. Csak azt tesszük meg amit muszály, amire utasítást kaptunk.

5.     Távolodunk a lehetőségtől, hogy szükségleteink kielégüljenek.

Az Életet Gazdagító Társadalomban kizárólag az „Oltalmazó Erőt” alkalmazzuk!

Milyen hatalom érvényesül az Életet Gazdagító Társadalomban?

Természetesen nem az a hatalmi koncepció, ami az elmúlt 5000 évben dominánsnak bizonyult. Ez az emberek feletti hatalom koncepciója volt. Az Ego félelme hozta létre és erőszak által működik. Uralj vagy téged uralnak! Ez az állati félelem az inkább a fizikai testünkhöz kötődő egó félelme. Az, ha meg tudlak verni, alázni, büntetni, kihasználni, megfélemlíteni,…te pedig nem adhatod vissza, akkor kényszeríthetlek,hogy megtedd azt, amit én akarok, ami az én érdekeimet szolgálja. Ez az emberek feletti, hatalom lényege. Tehát, minél több lesz nekem a hatalmam, annál kevesebb marad neked. Ennek az elnyomó, alárendeltséget létrehozó hatalmi játszmának csak egy nyertese lehet. Igazából csak vesztesei vannak! Ez, a hatalmon levőtől megköveteli, hogy olyan pozícióban legyen, hogy megbüntethesse az embereket, vagy megjutalmazhassa őket, ha azt teszik, amit ő akar. Sajnos a legtöbb ember csak ezt a fajta hatalmat ismeri. Viszont, létezik másikfajta hatalomfelfogás, amely szerint nem az emberek felett, hanem az emberekkel együtt gyakoroljuk a hatalmat.

„A valódi hatalom nem nyom el másokat, hanem együttműködik.” (Tony Robbins)

Az „Együttműködő hatalom” azt jelenti, hogy úgy tudunk hatni másokra, hogy önként, szívesen és örömmel járuljanak hozzá a mi jólétünkhöz. Ez a természetes hatalom az, amelynek használatára mi emberek és minden élőlény teremtve lettünk.

Mindannyian rendelkezünk ilyen hatalommal? Igen!

Gondold csak el! Már így születtünk. Kisbabaként, ha éhesek voltunk az éjszaka közepén, valahogy kommunikálnunk kellett, ezért világossá tettük szüleink számára mik az érzéseink és a szükségleteink. Az a természetes hatalom, amikor mások hallják, hogy mik az érzéseim és a szükségleteim. Ez megérinti az embereket és válaszra, cselekvésre készteti őket. Azért teszik, mert élvezik, örömöt okoz nekik. Emlékszel még: Szívtől szívig adni a legnagyobb örömforrásunk. Még a szexuális gyönyör is csak akkor teljesedik ki azzá a leírhatatlan csodává, amit két egymást szerető ember átélhet itt a földön, ha szívtől szívig ajándékozzák meg egymást vele. Ez az igazi hatalom. Ez nem egy új koncepció, mindig is a mienk volt, csak eltávolodtunk tőle több ezer évvel ezelőtt politikai, teológiai, stb. okokból.

Ebből következik, hogy az Életet Gazdagító Társadalom legfontosabb működési módja és egyben működését fenntartó eszköze a Tiszta Kommunikáció, aminek legkifinomultabb, leghatékonyabb módját én az Erőszakmentes, újabb nevén Együttműködő Kommunikációban látom.

ÉRZÉSEINK KIFEJEZÉSÉNEK FONTOSSÁGA

Évekig dolgoztam biztosítási ügynökként és jó néhányszor előfordult, hogy megérkeztem az aktuális tárgyalásomra, az ügyfelem pedig sehol. Jó esetben a titkárnő elnézésemet kérte és megkínált egy kávéval, de előfordult olyan is, hogy én telefonáltam rá XY úrra, hogy megérkeztem, de senki nem nyit ajtót. Jaj, ne haragudjak, de még nem ért véget az aktuális megbeszélése, legyek türelemmel, jött a válasz. Esetleg valami hasonló kifogás. Ilyenkor sokfélét éreztem. Csak később, mikor az Erőszakmentes Kommunikációt tanultam tudtam meg enne a sokféleségnek a valódi okát. Mások szavai vagy cselekedetei kiváltanak belőlünk bizonyos érzéseket, de soha nem ez a valódi ok. Az érzéseim valódi oka a kielégült vagy kielégítetlen szükségleteimben keresendő. Abban az esetben, amikor a csúcsforgalmon átverekedve majdnem késéssel érkeztem meg, még örültem is a várakozásnak – pláne a kávénak –mert kicsit kifújhattam magam, összerendezhettem a gondolataimat. Ha szoros volt az időbeosztásom és szűken volt időm a következő megbeszélésemig, akkor ideges lettem, aggodalom és frusztráltság vett erőt (kis e-vel) rajtam, mert fontos volt számomra a rend, a kiszámíthatóság, a tervezés. Volt olyan is, amikor egymás után többször is így jártam valamelyik ügyfelemnél. Ilyenkor rendszerint megbántódtam, megalázottnak, lenézettnek éreztem magam – bár ezek sakál érzések, de akkor ezt még nem tudtam. A sakál érzések ítélkezéssel kevert érzések. Inkább szólnak arról, hogy a másik mit követett el ellenem, mint a saját szuverén érzésemről azzal kapcsolatban, ami történt velem. Minél inkább kapcsolódni tudok az érzéseimhez és szükségleteimhez annál könnyebb a beszélgetőpartneremnek együttérzéssel reagálnia rám, hiszen már nem okolom őt az érzéseimért. Visszatérve az ügynökként szerzett tapasztalataimhoz, most már tudom, hogy a szerint jelentek meg a különböző érzéseim, hogy az éppen legfölül lévő szükségletem kielégült-e vagy sem. 

FELELŐSSÉGET VÁLLALNI AZ ÉRZÉSEIMÉRT, ANNYIT JELENT, HOGY ÉRZÉSEIM OKÁT A SAJÁT KIELÉGÜLT VAGY KIELÉGÍTETLEN ESETLEG VESZÉLYEZTETETTNEK VÉLT SZÜKSÉGLETEIMBEN LÁTOM.

TUDATOS VAGYOK ABBAN, HOGY NEM A MÁSIK EMBER TETTEI, SZAVAI, VISELKEDÉSE OKOZZÁK AZ ÉRZÉSEIMET, TEHÁT NEM OKOLOM, NEM HIBÁZTATOM A MÁSIKAT.

TUDATOS VAGYOK ABBAN, HOGY ÉRZÉSEIM IS EGYETEMES EMBERI ENERGIA MINTÁK. EZEK AZ ENERGIA MINTÁK, A MINDANNYIUNKAT ÉLTETŐ ÉLETENERGIA MINTÁZAT SZÖVEDÉKEI, ÖSSZEKÖTNEK, ÖSSZEHANGOLNAK BENNÜNKET.

AZ ÉRZÉSEIMET RENDKÍVÜL ÉRZÉKENY JELZŐRENDSZERNEK TEKINTEM, AMI JELZI SZÁMOMRA, MILYEN SZINTEN ÉS ÁLLAPOTBAN VAGYOK EMBERI MINŐSÉGEMMEL, ÉLETENERGIÁMMAL, ERŐFORRÁS-SZÜKSÉGLETEIMMEL KAPCSOLATBAN.

Az érzéseim a szükségleteim kielégítésére motiválnak. Döntő fontosságú az érzéseim és gondolataim elkülönítése. Nagyon fontos az is, hogy érzéseim beazonosításakor és főleg kifejezésekor semmi utalást ne tegyek a másik emberre.

Az érzéseim kimondása nem jelenti azt, hogy velük azonosulok vagy hagyom őket dominálni felettem. Például: Amikor tudatosan kommunikálok, nem azt mondom, hogy mérges vagyok. Ezzel azonosítanám magam a haraggal. Tudatossági szintemet azonnal levinném a harag szintjére. Ehelyett, úgy fogalmazok, hogy harag van bennem azzal kapcsolatban…. Vagy, haragot érzek azzal kapcsolatban, hogy… Ezzel megtartom a távolságot valódi énem és a bennem áramló érzés energiája között. Inkább megfigyelőjévé válok a bennem áramló érzéseknek, mint résztvevője. Még az erős érzelmi örvények sem tudnak így egykönnyen beszippantani. Ha beazonosítom, kimondom vagy leírom őket, ez sokat segít az érzések mögötti szükségleteim megtalálásában. Minél inkább tudok az érzéseimre figyelni annál inkább képes vagyok az életenergia áramlásával együtt haladni. A nagyon erős boldogság érzés is rabságában tarthat. Ilyenkor elveszítem a valódi kapcsolatot önmagammal és tudatosságom szintje is leesik. A félelmem vagy boldogságom megfigyelésével, elfogadásával képes vagyok rálelni a mögöttük meghúzódó békére és szeretetre, ami minden erős érzelem mögött megtalálható.

A körülöttem lévő emberek nem csak a szavaimra, hanem a mögöttük lévő érzésekre is reagálnak. Bizonyára Te is tapasztaltad már, ha valakinek erős érzelmei vannak, hiába próbálja szavakkal elfedni, a partnere nem annyira a szavaira, hanem inkább az érzéseire fog (tudattalanul) reagálni. Ez azért van, mert érzéseink energiát – az adott érzésnek megfelelő rezgésű és mintázatú energiát – sugároznak. Ha valaki boldogan, jókedvűen lép be egy helységbe, a többiek kedve is felderül, míg ha dühösen, mogorván, akkor ez az ott lévőkre is negatívan hat.  

Így hat a félelmem is. Minden erőszak félelmen alapul. Bármikor, amikor a félelem jelen van, különösen, ha életidegen gondolkodással párosul, úgymint: ő rossz ember, ő helytelenül cselekszik, az erőszak valamilyen formájának megjelenése várható. A félelmet pusztító energiaként is láthatjuk — ami nem szolgálja az életet. Valójában a félelem egy nagyon fontos jelzés arra, hogy a helyzet, amiben ezt megtapasztalom fontos számomra. Valami azonban nincs rendben és legalább egy szükségletem nem nyert kielégítést. Legtöbbször a biztonság iránti szükségletem, de lehet az összetartozás -, kapcsolódás -, megértés iránti igényem vagy valamely más fontosságom kielégíthetősége veszélyének érzékelése.  Ezért nagyon fontos, hogy törődjem a félelmeimmel.

Sohasem érdemes fontos döntést hozni, erős érzelmek hatása alatt, függetlenül attól, hogy az érzéseim pozitívak vagy negatívak.

Az érzelmek elnyomása, nem kellő módon történő kezelése, testi tüneteket, még betegségeket is okoznak. Minden negatív érzelem elnyomása úgy hat ránk, mint egy víz alá nyomott strandlabda. Minél nagyobb erővel próbáljuk lenyomni a strandlabdát, annál nagyobb erővel pattan vissza ránk.

A fiúgyermekek egy részénél azt tapasztalni, hogy nem mutathatják ki, ha valamilyen problémájuk van, mert akkor azt kapják, hogy: „Milyen férfi leszel te?” A családok egy részénél nem beszélnek az érzelmekről. Mintha nem is léteznének, csak a mindennapi verkli, és a teendők sora. Ettől érzi sok feleség egyedül magát. Nincs, akivel megbeszélje az érzelmi állapotát. Sajnos a férfiak egy részénél ez nem is szokás. Ha erről beszélne, akkor úgy tűnne, mintha gyenge lenne. Ezt az image veszteséget, pedig nem engedheti meg magának. A gyermek ezt látja, és beléívódik, mint viselkedési, problémakezelési minta. Így adódik át generációról-generációra a sok hibás viselkedés minta.

Érzéseink kifejezésének fontossága

1.     Növeli az ÉRZELMI INTELLIGENCIÁT (EQ), a SIKER kulcsát.

2.     Növeli az EMPATIKUS készséget, amivel meg tudod tippelni, mi van a másik szívében

3.     Csökkenti a betegségek kialakulásának esélyét. (dr. Hamer: Új Orvostudomány)

4.     Segít elválasztani az eseményeket, személyeket a hozzájuk kötött érzéseinktől. Kiút a függőségeinkből. 

KÖSZÖNET – HÁLA

Néhányunk sokkal inkább észreveszi, hogy mi a rossz, mintsem hogy mi a jó. Harmóniát szeretnék, hogy mindkettőt egyformán észrevegyük. A köszönetünk kifejezésének semmi köze a pozitív gondolkodáshoz. Az élet mindkét oldalát szeretném látni. Azt is, amivel elégedett vagyok, s azt is, amivel elégedetlen.

Először is hadd mutassam be, hogyan mondja egy sakál azt, hogy köszönöm:

·       Nagyon jó jelentést nyújtottál be!

·       Nagyon okos vagy!

·       Nagyon jól megfogalmaztad ezt a beszámolót!

·       Nagyon aranyos vagy!

Ezek a megnyilvánulások címkéznek. Csak éppen pozitív módon. A pozitív erkölcsi ítélet ugyanolyan sakálnyelv, mint a negatív.

De hiszen azt látjuk, hogy ha a tanár dicsér, a diák jobb eredményt ér el! Ha a vezető megdicséri az alkalmazottait, többet termelnek. Valóban így van, de csak rövid ideig. Egészen addig, amíg az emberek rá nem jönnek arra, hogy manipulálják őket. És utána már nem működik tovább.

Az a legrosszabb, hogy a pozitív ítélet elveszi az ízét az egyik legszebb emberi szónak, annak, hogy „köszönöm". Mert ha manipulálásra használjuk a jutalmazást, a köszönetet, az emberek megszimatolják, és ezután már soha sem fognak bízni az őszinte dicséretben.

A zsiráfnyelven mondott köszönet szándéka sosem az, hogy a másik erre valamit adjon, hogy keményebben dolgozzon, vagy többre értékelje önmagát. Nem azért mondjuk, hogy egy konkrét eredményt elérjünk, hanem hogy ünnepeljünk valamit. Ünnepeljük azt az életet, melynek teremtő ereje a másik cselekedeteiben megmutatkozik.

Hogyan lehet ezt megtenni? Meg kell mutatnunk, hogy az élet mennyivel lett szebb és gazdagabb számunkra. Azért mondunk köszönetet, mert az életünk gazdagabb lett azáltal, amit a másik adott nekünk.

„Egy köszönethiány felhő kering a föld körül, pedig a köszönetnyilvánítás hatékony antidepresszáns.” (Dr. Marshall Rosenberg)

A köszönetnyilvánítás kifejezésének elmaradása hasonló eredménnyel jár, mint a düh elfojtása. Negatív energiává válik bennem. Azért szeretném kifejezni a köszönetem, hogy megértést kapjak és megosszam az örömöm.

A köszönetnyilvánítás kifejezése mögötti szándék: A KÖSZÖNET KIFEJEZÉSÉT CSAK ÜNNEPLÉSRE HASZNÁLD, SOHASEM MANIPULÁLÁSRA!

A köszönetnyilvánítás elértéktelenedik, ha a fogadó fél titkos szándékot vél felfedezni, hogy valamit akarnak tőle.

A KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS KIFEJEZÉSÉNEK NÉHÁNY TIPIKUS AKADÁLYA:

·       Ő már úgy is tudja mennyit jelent számomra, nincs szükség szavakra.

·       Talán zavarba hoznám, ha kimondanám.

·       Szavakkal nem lehet elmondani azt, amit szeretnék.

·       Múltból visszamaradt fájdalom.

·       Nem szeretném, hogy a (gyerekem) fejébe szálljon a dicsőség.

·       A bennem élő szégyen, hogy én nem tudtam ezt magam megoldani.

·       Észre sem vettem, hogy mennyire fontos ez a dolog számomra.

·       Nem találom a szavakat.

Még akkor is, amikor valaki zavarba jött a köszönet hallatán, örömmel hallotta azt. Akár te is végezhetsz egy kis kutatást.

A KÖSZÖNET FOGADÁSA

Sokan nem tudjuk, hogyan fogadjuk a köszönetnyilvánítást. Ha nem tudom a köszönetnyilvánítást nyitott szívvel fogadni, akkor valószínűleg képtelen vagyok meglátni azt, amivel elégedett vagyok, és sokkal nagyobb figyelmet fordítok az elégedetlenségeimre. Ezzel elvágom az életenergia áramlását és nem tudok igazán empatikus lenni a körülöttem lévő emberekkel. A depresszió és az agresszió nincs távol tőlem. A másokhoz való kapcsolódási képességem erősen limitált.

A KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS FOGADÁSÁNAK NEHÉZSÉGEI

·       Vajon megérdemlem-e?

·       Esetleg azon aggódom, hogy mi lehet a másik motivációja.

·       Félek attól, hogy egoistává válok, azt fogom hinni magamról, hogy jobb vagyok a többieknél.

·       Hamis szerénység: "ugyan már, ez csak egy semmiség volt".

AZ ÖNMAGAM SZÁMÁRA KIFEJEZETT KÖSZÖNET FONTOSSÁGA

Amikor folyamatosan csak kritizálom önmagam, akkor nem tudok mások felé sem őszinte empátiával fordulni. Fontos tudatosítani azokat a pillanatokat, amikor valamit teszek és elégedett vagyok vele. Ez nem a pozitív gondolkodás, vagy önmagam nézegetése rózsaszín szemüvegen keresztül. Sokkal inkább a realitás észrevétele, és annak gyakorlása, hogy adjak önmagamnak is annyi tiszteletet, amennyit minden ember számára kívánok.

„Nem az a legnagyobb félelmünk, hogy esetleg alkalmatlanok vagyunk.

A legnagyobb félelmünk az, hogy képességeink minden képzeletet fölülmúlnak.

Ragyogásunk, és nem sötétségünk az, ami megrémít minket. Isten gyermekei vagyunk. Ennek tudata nélkül nem szolgálhatjuk az emberiséget.

Nem megvilágosodott az, aki addig zsugorodik, amíg mások számára már nem tűnik félelmetesnek.

Arra születtünk, hogy a bennünk lévő Isten dicsőségét tisztán megmutassuk. Ez nemcsak néhány kiválasztottnak adatott meg, ez mindenkiben élő valóság.

Ahogy szabadjára engedjük benső fényünk sugárzását, tudat alatt másoknak is lehetővé tesszük ugyanezt.”

Ahogy felszabadulunk félelmeink alól, gondtalan jelenlétünk másokat is felszabadít.

(MarianneWilliamson: “Visszatérés a szeretethez: Gondolatok a Csodák Kurzusa alapelveiről”  című könyvéből)

Te is érezted már azt, amikor valaki szívből volt hálás neked valamiért, hogy bármit megtennél neki, ha újra kérne. Pedig nem akart manipulálni és mégis így éreztél. Nos, a hála az az „energia ital”, ami annyira finom, hogy sosincs belőle elég!

A KÉRÉS JELENTŐSÉGE

Hogy a gyakorlatban felelősséget tudjak vállalni a jólétemért, szükségleteim kielégítéséért, megtanultam tudatosan kérni. Először is rögzítettem a tudatomban, hogy mi a különbség a kérés és követelés között. Mint azt már korábban írtam a tiszta kérésre nyugodtan lehet nemet is mondani. Egy nemmel persze nem ér véget a párbeszéd, hiszen minden, a másiknak mondott nem mögött, ott van egy saját igényemre mondott igen. Tehát, amikor a kérésemre nemet kapok, akkor sincs itt a világvége. Ha van időm és türelmem – általában csupán e kettő hiánya állhat a megoldás útjába – elvinni a párbeszédet odáig, hogy mindketten meghalljuk a másik kielégítésre váró szükségletét, akkor mindig meglehet találni azt a módot, hogy mindkettőnk szükséglete teljesüljön. Gyakran, az emberek kihagyják a kérésüket mondanivalójukból, és csalódnak, ha válaszként nem azt kapják, amire vártak. Aki az Erőszakmentes Kommunikáció folyamatát használja, az tudja, hogy egy ajándékot jelent az, amikor elmondom a másiknak, mit szeretnék kapni tőle, mivel járulhatna hozzá életem gazdagításához. Ez a kommunikációs modell, amit Dr. Marshall B Rosenberg amerikai pszichológus dolgozott ki, a kapcsolatok és a konfliktusok megoldásán túl egy együttérzésen és együttműködésen alapuló élet jövőképét vetíti elénk. Azok az emberek, akik alkalmazzák, hamar megtapasztalják, hogyan alakítja át az emberi érzékelés minden területét. A mély belső érzésektől, a mindennapi kapcsolatokon át a világ egészét magában foglalóan.

Az erőszakmentes kommunikáció másik metaforikus szereplője a zsiráf mellett a sakál. Dr. Rosenberg a hagyományos tudatszintű kommunikációt, életellenes kommunikációként definiálta, és a sakál figurájával személyesítette meg. Az életidegen kommunikáció gyökere, Dr. Rosenberg szerint, az emberi természetről vallott nézeteink több évszázada vagy inkább több évezrede kialakult rendszerébe nyúlik vissza. Ezek a nézetek a velünk született gonoszságot és tökéletlenséget hangsúlyozzák, és nemkívánatos természetünk megzabolázására a fegyelmezésen alapuló nevelést hívják segítségül. Az ilyen nevelés kételyeket ébreszt bennünk érzéseink és igényeink jogosságát illetően. Már igen fiatalon megtanuljuk elvágni magunkat a bensőnkben zajló folyamatoktól. Az életidegen kommunikáció egyszerre forrása és fenntartója a hierarchikus társadalomnak, amelynek működése nagyszámú befolyásolható, szolgalelkű állampolgárt igényel.

Példák néhány sakál módjára megfogalmazott kérésre, kategóriák szerint.

a.   Azt mondják, amit nem akarnak, és nem azt, amit akarnak: Ne zavarj!

b.   Sejtetni engedik kérésüket, de nem fejezik ki azt nyíltan: Meddig kell még rendet tennem utánad?

c.   Olyat kérnek, ami nem teljesíthető itt és most: Holnap moziba akarok veled menni!

d.   Nem teljesíthető kérést fogalmaz meg: Ne légy szomorú, fel a fejjel!

e.   Nem mondja meg, pontosan mit kíván másiktól: Azt akarom, hogy megérts!

f.    Nem szól a kérés mögötti szükségletéről: Azt akarom, hogy iskola után rögtön gyere haza.

g.   Kérésnek álcázott követelés, mely nem tűri meg a nemleges választ: „Légy szíves töröld le a táblát!

Ha sokszor csapnak be bennünket kérésnek álcázott követeléssel, bizonytalanság és bizalmatlanság alakul ki bennünk. Ott is parancsot hallunk, ahol kérnek. A parancs sokféle bénító érzést válthat ki: utálat, félelem, bűntudat és szégyen.

Fontos a pozitív fogalmazás: kéréseinket úgy fogalmazzuk meg, hogy abból egyértelműen kiderüljön, mit kérünk a másiktól, amit itt és most megtehet, hogy szükségleteink kielégüljenek. A zsiráfnyelven megfogalmazott kérés egyik legfontosabb jellemzője, hogy a jelenre vonatkozik. Nem egy ködös elvárást fogalmaz meg, hanem kapaszkodót nyújt a másik embernek: ha ezt megteszed, akkor máris megtettél nekem valamit, amivel gazdagítottad az életem. Nem vagyunk ahhoz szokva, hogy a jelenben éljünk, és tudatosan arra figyeljünk, mire szeretnénk választ kapni attól, akivel éppen beszélünk. Ez azért van, mert a valóvilágban az emberek egymáshoz beszélnek, nem pedig egymással.

Például:
Ha megértésre van szükségünk: „Visszamondanád nekem, hogy mit hallottál tőlem?”

(Mindig a közlő fél felelőssége, hogy megértsék az üzenetét. Kéréseinknél különösen fontos, hogy megbizonyosodjunk, érthető volt-e az, amit kifejeztünk. Ez biztonságot jelent mindkettőnknek, mert minimalizálja a félreértés lehetőségét és segíti a kapcsolódás fenntartását a párbeszéd folyamatában.)

Ha őszinteségre vágyunk: „Megmondanád, mit érzel azzal kapcsolatban, amit elmondtam?”

 A fent felsorolt példákra a zsiráf megfogalmazás az alábbi lehet:

a)  Nagyon érdekel, amit most nézek, és szeretném, ha várnál, amíg befejeződik, és aztán kérdeznéd meg tőlem, amit akartál.

b)  Csalódott vagyok, ha maradék ételt találok az asztalon, mert szeretném, ha a rend iránti igényemet tisztelnék. Ezért szeretném, ha minden étkezés után rendet raknál magad után. Megmondanád, hogy hajlandó vagy ezt megtenni?

c)   Mondd meg nekem, hogy akarsz-e moziba jönni velem holnap!

d)  Szívesen megosztanám veled, én hogy szoktam az ilyen rossz kedvemből kimászni. Érdekel?     

e)  Mondd el nekem, mit hallottál most tőlem!”

f)    Ünnepi ebédet készítek holnapra, és szeretném, ha együtt ebédelnénk. Ezért szeretném, ha egyenesen haza jönnél az iskola után. Megtennéd?

A parancsok elkeseredettséget váltanak ki, mert mindanyiunknak szükségünk van autonómiánk tiszteletére. A parancsokra a válasz valószínűleg egy „NEM” vagy egy behódoló „IGEN”, amit a büntetéstől vagy a visszautasítástól való félelem, a bűntudat vagy a szégyen motivál. Nagy árat fogunk fizetni mindketten érte. Egy zsiráf mindig meggyőződik arról, hogy kérését a másik akarja-e teljesíteni, és ha „NEM” választ kap, akkor azt nem veszi elutasításnak, hanem meghallgatja a másik érzéseit és szükségleteit: „Nem örülsz a kérésemnek, mert magad akarod eldönteni, hogy mit és mikor csinálsz?” A zsiráf azt szeretné, ha mások élvezettel teljesítenék a kérését, és nem azért, mert nem merik visszautasítani. A zsiráfok ragaszkodnak ugyan a kéréseikhez, de figyelembe veszik a másik szükségleteit is.

Amikor tiszteletteljesen viszonyulok a másikhoz, akkor csak az elfogadható számomra, ha belső motivációból teszi meg, amit kérek. Egy gyorsan rávágott igen hallatán rákérdezek, hogy ezt most átgondolta-e, és valóban örömmel teljesíti-e a kérésemet.

Két kérdés, ami segít a szándékom tisztázásában:

1) Mi az, amit szeretnék, hogy a másik megtegyen (másképp tegyen), a helyett, amit éppen csinál?

• Többnyire csak ezzel a kérdéssel törődünk, és így könnyen válunk erőszakossá, szándékunk ellenére is. Ezért nagyon fontos a második kérdés megválaszolása!

2) Milyen indítékok vezessék őt kérésem teljesítéséhez?

• Életidegen indítékok:

a. Engedelmesség: Saját szükségleteimről való lemondás árán nyerni el mások jóindulatát.

b. Szemrehányás, szégyen, büntetés elkerülése.

c. Félelem attól, hogy másoknak fájdalmat okozok (bűntudat csapdája).

d. Félelem a visszautasítástól (szeretetet venni, mások kedvére tenni).

• Életet gazdagító indíték:

Belső motiváció: A másik pontosan „látja”, érti milyen értékkel - kielégített szükségletünk és ehhez kapcsolódó jó érzésünk - gazdagíthatja életünket. Ez számára is érték, hiszen kérésünk teljesítése által megélheti saját együttérzését, jóindulatát, azt a felemelő érzést, hogy képes hozzájárulni mások életének gazdagításához, ezért teljes szívvel akarja megtenni.

Emberi minőségünk alapvető sajátossága az, hogy legnagyobb örömforrásunk az, amikor hozzájárulhatunk valaki életének gazdagodásához, szebbé tételéhez. Amikor szívtől szívig történik az adás, ajándékozás, nem lehet tudni, ki kap és ki ad. Mindketten adunk is és kapunk is.

Ruth Bebermeyer, „Givento” című dalában így ír erről:

Akkor a kapom a legtöbbet tőled, amikor te a legtöbbet fogadod el tőlem. Amikor megérzed az örömömet, hogy adhatok neked, és tudod, hogy amit én adok, nem azért adom, hogy adósommá tegyelek, hanem hogy megéljem a szeretetet, ami tőled árad felém.

Az ajándék könnyed hálával történő elfogadása talán a legnagyobb adomány. Nincs mód arra, hogy a kettőt szétválasszam. Amikor adsz nekem valamit, akkor te az elfogadást kapod tőlem. Amikor elfogadod tőlem, akkor érzem, hogy milyen sokat kaptam.

Igen, ilyen minőségű együttműködést, kapcsolódást szeretnék az életem minden szereplőjével! 

FELELŐSSÉGVÁLLALÁS

„Szabadságod köre addig tart, ameddig a felelősségvállalásod köre ér!” (Dombi Ferenc)

Az előző részben írtam arról, hogy a gyermekkorban ránk kényszerített nagyszámú, indokolatlan kötelességek nagymértékben akadályozzák, a benső igényünkből fakadó elköteleződésünk kialakulását. Ugyanez a helyzet megfigyelhető a felelősségvállalással kapcsolatban is.

Hiányzik a felelősség vállalásának felemelő, szabadságunk határait tágító élménye. Mivel, hatalmi struktúrában nőttünk fel, ezért felelősség vállalásként szinte csak a felelősségre vonást tapasztaltuk meg, vagyis a kikényszerített „felelősség vállalással” találkoztunk. Csoda, hogy ódzkodunk tőle? Pedig a felelősség vállalás éppen a szabadság irányába mutat, hiszen amiért képesek vagyunk felelősséget vállalni, abban szabadon is rendelkezhetünk. Ez nem más, mint az önmagunk feletti hatalom birtoklása.

Mindannyian, kivétel nélkül szuverén, isteni lények vagyunk. Eszerint saját életünk felett teljhatalommal rendelkezünk. Ez azt vonja maga után, hogy senki másért nem vagyunk felelősek, csakis önmagunkért.

Önmagamért viszont teljes mértékben felelős vagyok, másokkal meglévő kapcsolódásaimban is. Mit jelent ez? Az önmagam iránti felelősség, az önmagam valódi, tehát isteni lényegemhez való elköteleződésemből eredően az, hogy olyan belső fegyelmet alakítok ki magamban, ami lehetővé teszi számomra, hogy mindig a legmagasztosabb gondolataimra és érzéseimre hallgatva cselekedjek. Van, aki ezt úgy fogalmazza meg, hogy csak is a lelkiismeretének engedelmeskedik.

Másokhoz, akkor tudok felelősségteljesen viszonyulni, ha folyamatosan igyekszem kapcsolódni az érzéseimhez és a szükségleteimhez. Az őszinteség teremti meg a bizalmat, biztonságot a másik számára, ha ismeri, az éppen az adott helyzettel kapcsolatos érzéseimet, és azt, milyen szükségleteim, igényeim, fontosságaim elégültek ki, töltődtek fel, vagy ha az ellenkezője igaz, netán veszélyben látom a kielégítésüket, akkor ezt mondom el neki. Ezzel a nyílt őszinteségemmel adok valódi lehetőséget számára, hogy eligazodhasson rajtam, tudhassa, mire számíthat tőlem. Ez az önmagamért vállalt – mondjuk így – kapcsolati felelősség. A másik oldala ennek a felelősségnek egy kapcsolódás során abban áll, hogy meghalljam az ő érzéseit és szükségleteit, még akkor is, ha direktben nem ezekről beszél. Netán hibáztat, bírál, veszekszik velem. A kihívás az, hogy érzelmi viharzások közepette is megőrizzem tudatosságomat. Ekkor is tudatos legyek arra, hogy mind ez csupán a felszín, a kielégítetlen szükségletei tragikus kifejezései.

Amikor azt mondom, hogy teljes felelősséget vállalok önmagamért, akkor azt is mondom, hogy semmiféle külső hatalmat nem ismerek el magam fölött. Tudatában vagyok teremtő isteniségemnek. Minden, ami az életemben megnyilvánul az én teremtésem, ezért teljes mértékben felelős vagyok mindenért, ami történik, történt és történni fog velem. Tökéletesen számon kérhető vagyok, amihez egyedül a lelkiismeretemnek van joga.

Úgy tudnám összegezni az elmondottakat, hogy a tudatos férfi elkötelezett benső isteniségének és felelősséget vállal azért, hogy szavaiban, cselekedeteiben és minden létezőhöz való hozzáállásában ez nyilvánuljon meg. Az „igazi férfi”, akkor kezd megszületni, amikor mindezeket törekvése szintjén, célul tűzi ki magának.

Amikor a lelkiismeretemre hallgatok az nem más, mint az önmagam feletti hatalom birtoklása.

Ennek a hatalomnak engedelmeskedni, már nem alávetettséget, behódolást jelent, hanem valódi önmagam – Isteni Teremtő mivoltom – felelősségének felvállalását.
 
Ahhoz, hogy ezzel a hatalommal felelősen tudjak élni, olyan belső fegyelmet alakítok ki magamban, ami lehetővé teszi számomra, hogy mindig a legmagasztosabb gondolatomra és érzésemre hallgatva cselekedjek.

Hogyan fog hatni rád a felelősséged felvállalása?

•        Kiegyenesedik a gerinced.

•        A felelősségvállalás mágnesként bevonzza a tiszteletet.

o    Növekszik az önbecsülésed, önmagad tisztelete.

•        A tisztelet bevonzza a szeretetet ® nő az önszereteted.

•        Önszeretet növekedése – kilábalás a függőségekből

o    Egyre kevésbé szorulsz rá mások szeretetére.

 Egyre kevésbé kell másoknak megfelelned, amivel korábban a figyelmüket, szeretetüket akartad megkapni

Tehát ha szeretni akarom magamat és még tudatosabbá szeretnék válni, az első, mit érdemes megtennem, hogy felelősséget vállalok magamért azzal is, hogy egyes szám első személyben beszélek. Látszólag ez apró lépés. Hidd el nagyon nagy ugrás, ha ezt következetesen, állhatatosan, minden körülmények között vállalni akarod. Nagy bátorság és elszántság kell hozzá. Nemrég olvastam kedves barátom, jelmondatát, amely így hangzik: „Félek és csinálom!”. Nagyon tetszik! Átvettem tőle, és azóta nekem is sokszor ad erőt a cselekedeteimhez. Olyan ez, mintha Münchausen báróvá válnánk. Ahogy ő képes volt a saját hajánál fogva kihúzni magát és lovát a mocsárból, mi is képesek vagyunk kihúzni magunkat a jelenlegi tudatossági szintünkből egy magasabba. Ezt azonban csak úgy tudjuk elérni, ha napi szinten így cselekszünk. Csak, ha rá tudunk szokni, hogy vállaljuk felelősségünket önmagunkért, csak akkor jön létre olyan erős kötődés a magasabb tudatossági szinthez tartozó attraktorokkal, hogy képesek lesznek kihúzni bennünket a megszokott állapotunkból.

Alapvetően három dologért vagyok felelős, amire érdemes mindig figyelnem.

1.Szándékaimért.

2.Szándékaimból származó tetteimért.

3.Mások reakcióját, én hogyan fogadom.

Fontos emlékezni arra, hogy nem vagyunk felelősek azért, mások hogyan fogadják a mi tetteinket. Ez az ő felelősségük.