A KÉRÉS JELENTŐSÉGE

Hogy a gyakorlatban felelősséget tudjak vállalni a jólétemért, szükségleteim kielégítéséért, megtanultam tudatosan kérni. Először is rögzítettem a tudatomban, hogy mi a különbség a kérés és követelés között. Mint azt már korábban írtam a tiszta kérésre nyugodtan lehet nemet is mondani. Egy nemmel persze nem ér véget a párbeszéd, hiszen minden, a másiknak mondott nem mögött, ott van egy saját igényemre mondott igen. Tehát, amikor a kérésemre nemet kapok, akkor sincs itt a világvége. Ha van időm és türelmem – általában csupán e kettő hiánya állhat a megoldás útjába – elvinni a párbeszédet odáig, hogy mindketten meghalljuk a másik kielégítésre váró szükségletét, akkor mindig meglehet találni azt a módot, hogy mindkettőnk szükséglete teljesüljön. Gyakran, az emberek kihagyják a kérésüket mondanivalójukból, és csalódnak, ha válaszként nem azt kapják, amire vártak. Aki az Erőszakmentes Kommunikáció folyamatát használja, az tudja, hogy egy ajándékot jelent az, amikor elmondom a másiknak, mit szeretnék kapni tőle, mivel járulhatna hozzá életem gazdagításához. Ez a kommunikációs modell, amit Dr. Marshall B Rosenberg amerikai pszichológus dolgozott ki, a kapcsolatok és a konfliktusok megoldásán túl egy együttérzésen és együttműködésen alapuló élet jövőképét vetíti elénk. Azok az emberek, akik alkalmazzák, hamar megtapasztalják, hogyan alakítja át az emberi érzékelés minden területét. A mély belső érzésektől, a mindennapi kapcsolatokon át a világ egészét magában foglalóan.

Az erőszakmentes kommunikáció másik metaforikus szereplője a zsiráf mellett a sakál. Dr. Rosenberg a hagyományos tudatszintű kommunikációt, életellenes kommunikációként definiálta, és a sakál figurájával személyesítette meg. Az életidegen kommunikáció gyökere, Dr. Rosenberg szerint, az emberi természetről vallott nézeteink több évszázada vagy inkább több évezrede kialakult rendszerébe nyúlik vissza. Ezek a nézetek a velünk született gonoszságot és tökéletlenséget hangsúlyozzák, és nemkívánatos természetünk megzabolázására a fegyelmezésen alapuló nevelést hívják segítségül. Az ilyen nevelés kételyeket ébreszt bennünk érzéseink és igényeink jogosságát illetően. Már igen fiatalon megtanuljuk elvágni magunkat a bensőnkben zajló folyamatoktól. Az életidegen kommunikáció egyszerre forrása és fenntartója a hierarchikus társadalomnak, amelynek működése nagyszámú befolyásolható, szolgalelkű állampolgárt igényel.

Példák néhány sakál módjára megfogalmazott kérésre, kategóriák szerint.

a.   Azt mondják, amit nem akarnak, és nem azt, amit akarnak: Ne zavarj!

b.   Sejtetni engedik kérésüket, de nem fejezik ki azt nyíltan: Meddig kell még rendet tennem utánad?

c.   Olyat kérnek, ami nem teljesíthető itt és most: Holnap moziba akarok veled menni!

d.   Nem teljesíthető kérést fogalmaz meg: Ne légy szomorú, fel a fejjel!

e.   Nem mondja meg, pontosan mit kíván másiktól: Azt akarom, hogy megérts!

f.    Nem szól a kérés mögötti szükségletéről: Azt akarom, hogy iskola után rögtön gyere haza.

g.   Kérésnek álcázott követelés, mely nem tűri meg a nemleges választ: „Légy szíves töröld le a táblát!

Ha sokszor csapnak be bennünket kérésnek álcázott követeléssel, bizonytalanság és bizalmatlanság alakul ki bennünk. Ott is parancsot hallunk, ahol kérnek. A parancs sokféle bénító érzést válthat ki: utálat, félelem, bűntudat és szégyen.

Fontos a pozitív fogalmazás: kéréseinket úgy fogalmazzuk meg, hogy abból egyértelműen kiderüljön, mit kérünk a másiktól, amit itt és most megtehet, hogy szükségleteink kielégüljenek. A zsiráfnyelven megfogalmazott kérés egyik legfontosabb jellemzője, hogy a jelenre vonatkozik. Nem egy ködös elvárást fogalmaz meg, hanem kapaszkodót nyújt a másik embernek: ha ezt megteszed, akkor máris megtettél nekem valamit, amivel gazdagítottad az életem. Nem vagyunk ahhoz szokva, hogy a jelenben éljünk, és tudatosan arra figyeljünk, mire szeretnénk választ kapni attól, akivel éppen beszélünk. Ez azért van, mert a valóvilágban az emberek egymáshoz beszélnek, nem pedig egymással.

Például:
Ha megértésre van szükségünk: „Visszamondanád nekem, hogy mit hallottál tőlem?”

(Mindig a közlő fél felelőssége, hogy megértsék az üzenetét. Kéréseinknél különösen fontos, hogy megbizonyosodjunk, érthető volt-e az, amit kifejeztünk. Ez biztonságot jelent mindkettőnknek, mert minimalizálja a félreértés lehetőségét és segíti a kapcsolódás fenntartását a párbeszéd folyamatában.)

Ha őszinteségre vágyunk: „Megmondanád, mit érzel azzal kapcsolatban, amit elmondtam?”

 A fent felsorolt példákra a zsiráf megfogalmazás az alábbi lehet:

a)  Nagyon érdekel, amit most nézek, és szeretném, ha várnál, amíg befejeződik, és aztán kérdeznéd meg tőlem, amit akartál.

b)  Csalódott vagyok, ha maradék ételt találok az asztalon, mert szeretném, ha a rend iránti igényemet tisztelnék. Ezért szeretném, ha minden étkezés után rendet raknál magad után. Megmondanád, hogy hajlandó vagy ezt megtenni?

c)   Mondd meg nekem, hogy akarsz-e moziba jönni velem holnap!

d)  Szívesen megosztanám veled, én hogy szoktam az ilyen rossz kedvemből kimászni. Érdekel?     

e)  Mondd el nekem, mit hallottál most tőlem!”

f)    Ünnepi ebédet készítek holnapra, és szeretném, ha együtt ebédelnénk. Ezért szeretném, ha egyenesen haza jönnél az iskola után. Megtennéd?

A parancsok elkeseredettséget váltanak ki, mert mindanyiunknak szükségünk van autonómiánk tiszteletére. A parancsokra a válasz valószínűleg egy „NEM” vagy egy behódoló „IGEN”, amit a büntetéstől vagy a visszautasítástól való félelem, a bűntudat vagy a szégyen motivál. Nagy árat fogunk fizetni mindketten érte. Egy zsiráf mindig meggyőződik arról, hogy kérését a másik akarja-e teljesíteni, és ha „NEM” választ kap, akkor azt nem veszi elutasításnak, hanem meghallgatja a másik érzéseit és szükségleteit: „Nem örülsz a kérésemnek, mert magad akarod eldönteni, hogy mit és mikor csinálsz?” A zsiráf azt szeretné, ha mások élvezettel teljesítenék a kérését, és nem azért, mert nem merik visszautasítani. A zsiráfok ragaszkodnak ugyan a kéréseikhez, de figyelembe veszik a másik szükségleteit is.

Amikor tiszteletteljesen viszonyulok a másikhoz, akkor csak az elfogadható számomra, ha belső motivációból teszi meg, amit kérek. Egy gyorsan rávágott igen hallatán rákérdezek, hogy ezt most átgondolta-e, és valóban örömmel teljesíti-e a kérésemet.

Két kérdés, ami segít a szándékom tisztázásában:

1) Mi az, amit szeretnék, hogy a másik megtegyen (másképp tegyen), a helyett, amit éppen csinál?

• Többnyire csak ezzel a kérdéssel törődünk, és így könnyen válunk erőszakossá, szándékunk ellenére is. Ezért nagyon fontos a második kérdés megválaszolása!

2) Milyen indítékok vezessék őt kérésem teljesítéséhez?

• Életidegen indítékok:

a. Engedelmesség: Saját szükségleteimről való lemondás árán nyerni el mások jóindulatát.

b. Szemrehányás, szégyen, büntetés elkerülése.

c. Félelem attól, hogy másoknak fájdalmat okozok (bűntudat csapdája).

d. Félelem a visszautasítástól (szeretetet venni, mások kedvére tenni).

• Életet gazdagító indíték:

Belső motiváció: A másik pontosan „látja”, érti milyen értékkel - kielégített szükségletünk és ehhez kapcsolódó jó érzésünk - gazdagíthatja életünket. Ez számára is érték, hiszen kérésünk teljesítése által megélheti saját együttérzését, jóindulatát, azt a felemelő érzést, hogy képes hozzájárulni mások életének gazdagításához, ezért teljes szívvel akarja megtenni.

Emberi minőségünk alapvető sajátossága az, hogy legnagyobb örömforrásunk az, amikor hozzájárulhatunk valaki életének gazdagodásához, szebbé tételéhez. Amikor szívtől szívig történik az adás, ajándékozás, nem lehet tudni, ki kap és ki ad. Mindketten adunk is és kapunk is.

Ruth Bebermeyer, „Givento” című dalában így ír erről:

Akkor a kapom a legtöbbet tőled, amikor te a legtöbbet fogadod el tőlem. Amikor megérzed az örömömet, hogy adhatok neked, és tudod, hogy amit én adok, nem azért adom, hogy adósommá tegyelek, hanem hogy megéljem a szeretetet, ami tőled árad felém.

Az ajándék könnyed hálával történő elfogadása talán a legnagyobb adomány. Nincs mód arra, hogy a kettőt szétválasszam. Amikor adsz nekem valamit, akkor te az elfogadást kapod tőlem. Amikor elfogadod tőlem, akkor érzem, hogy milyen sokat kaptam.

Igen, ilyen minőségű együttműködést, kapcsolódást szeretnék az életem minden szereplőjével!