FELELŐSSÉGVÁLLALÁS

„Szabadságod köre addig tart, ameddig a felelősségvállalásod köre ér!” (Dombi Ferenc)

Az előző részben írtam arról, hogy a gyermekkorban ránk kényszerített nagyszámú, indokolatlan kötelességek nagymértékben akadályozzák, a benső igényünkből fakadó elköteleződésünk kialakulását. Ugyanez a helyzet megfigyelhető a felelősségvállalással kapcsolatban is.

Hiányzik a felelősség vállalásának felemelő, szabadságunk határait tágító élménye. Mivel, hatalmi struktúrában nőttünk fel, ezért felelősség vállalásként szinte csak a felelősségre vonást tapasztaltuk meg, vagyis a kikényszerített „felelősség vállalással” találkoztunk. Csoda, hogy ódzkodunk tőle? Pedig a felelősség vállalás éppen a szabadság irányába mutat, hiszen amiért képesek vagyunk felelősséget vállalni, abban szabadon is rendelkezhetünk. Ez nem más, mint az önmagunk feletti hatalom birtoklása.

Mindannyian, kivétel nélkül szuverén, isteni lények vagyunk. Eszerint saját életünk felett teljhatalommal rendelkezünk. Ez azt vonja maga után, hogy senki másért nem vagyunk felelősek, csakis önmagunkért.

Önmagamért viszont teljes mértékben felelős vagyok, másokkal meglévő kapcsolódásaimban is. Mit jelent ez? Az önmagam iránti felelősség, az önmagam valódi, tehát isteni lényegemhez való elköteleződésemből eredően az, hogy olyan belső fegyelmet alakítok ki magamban, ami lehetővé teszi számomra, hogy mindig a legmagasztosabb gondolataimra és érzéseimre hallgatva cselekedjek. Van, aki ezt úgy fogalmazza meg, hogy csak is a lelkiismeretének engedelmeskedik.

Másokhoz, akkor tudok felelősségteljesen viszonyulni, ha folyamatosan igyekszem kapcsolódni az érzéseimhez és a szükségleteimhez. Az őszinteség teremti meg a bizalmat, biztonságot a másik számára, ha ismeri, az éppen az adott helyzettel kapcsolatos érzéseimet, és azt, milyen szükségleteim, igényeim, fontosságaim elégültek ki, töltődtek fel, vagy ha az ellenkezője igaz, netán veszélyben látom a kielégítésüket, akkor ezt mondom el neki. Ezzel a nyílt őszinteségemmel adok valódi lehetőséget számára, hogy eligazodhasson rajtam, tudhassa, mire számíthat tőlem. Ez az önmagamért vállalt – mondjuk így – kapcsolati felelősség. A másik oldala ennek a felelősségnek egy kapcsolódás során abban áll, hogy meghalljam az ő érzéseit és szükségleteit, még akkor is, ha direktben nem ezekről beszél. Netán hibáztat, bírál, veszekszik velem. A kihívás az, hogy érzelmi viharzások közepette is megőrizzem tudatosságomat. Ekkor is tudatos legyek arra, hogy mind ez csupán a felszín, a kielégítetlen szükségletei tragikus kifejezései.

Amikor azt mondom, hogy teljes felelősséget vállalok önmagamért, akkor azt is mondom, hogy semmiféle külső hatalmat nem ismerek el magam fölött. Tudatában vagyok teremtő isteniségemnek. Minden, ami az életemben megnyilvánul az én teremtésem, ezért teljes mértékben felelős vagyok mindenért, ami történik, történt és történni fog velem. Tökéletesen számon kérhető vagyok, amihez egyedül a lelkiismeretemnek van joga.

Úgy tudnám összegezni az elmondottakat, hogy a tudatos férfi elkötelezett benső isteniségének és felelősséget vállal azért, hogy szavaiban, cselekedeteiben és minden létezőhöz való hozzáállásában ez nyilvánuljon meg. Az „igazi férfi”, akkor kezd megszületni, amikor mindezeket törekvése szintjén, célul tűzi ki magának.

Amikor a lelkiismeretemre hallgatok az nem más, mint az önmagam feletti hatalom birtoklása.

Ennek a hatalomnak engedelmeskedni, már nem alávetettséget, behódolást jelent, hanem valódi önmagam – Isteni Teremtő mivoltom – felelősségének felvállalását.
 
Ahhoz, hogy ezzel a hatalommal felelősen tudjak élni, olyan belső fegyelmet alakítok ki magamban, ami lehetővé teszi számomra, hogy mindig a legmagasztosabb gondolatomra és érzésemre hallgatva cselekedjek.

Hogyan fog hatni rád a felelősséged felvállalása?

•        Kiegyenesedik a gerinced.

•        A felelősségvállalás mágnesként bevonzza a tiszteletet.

o    Növekszik az önbecsülésed, önmagad tisztelete.

•        A tisztelet bevonzza a szeretetet ® nő az önszereteted.

•        Önszeretet növekedése – kilábalás a függőségekből

o    Egyre kevésbé szorulsz rá mások szeretetére.

 Egyre kevésbé kell másoknak megfelelned, amivel korábban a figyelmüket, szeretetüket akartad megkapni

Tehát ha szeretni akarom magamat és még tudatosabbá szeretnék válni, az első, mit érdemes megtennem, hogy felelősséget vállalok magamért azzal is, hogy egyes szám első személyben beszélek. Látszólag ez apró lépés. Hidd el nagyon nagy ugrás, ha ezt következetesen, állhatatosan, minden körülmények között vállalni akarod. Nagy bátorság és elszántság kell hozzá. Nemrég olvastam kedves barátom, jelmondatát, amely így hangzik: „Félek és csinálom!”. Nagyon tetszik! Átvettem tőle, és azóta nekem is sokszor ad erőt a cselekedeteimhez. Olyan ez, mintha Münchausen báróvá válnánk. Ahogy ő képes volt a saját hajánál fogva kihúzni magát és lovát a mocsárból, mi is képesek vagyunk kihúzni magunkat a jelenlegi tudatossági szintünkből egy magasabba. Ezt azonban csak úgy tudjuk elérni, ha napi szinten így cselekszünk. Csak, ha rá tudunk szokni, hogy vállaljuk felelősségünket önmagunkért, csak akkor jön létre olyan erős kötődés a magasabb tudatossági szinthez tartozó attraktorokkal, hogy képesek lesznek kihúzni bennünket a megszokott állapotunkból.

Alapvetően három dologért vagyok felelős, amire érdemes mindig figyelnem.

1.Szándékaimért.

2.Szándékaimból származó tetteimért.

3.Mások reakcióját, én hogyan fogadom.

Fontos emlékezni arra, hogy nem vagyunk felelősek azért, mások hogyan fogadják a mi tetteinket. Ez az ő felelősségük.