KÖSZÖNET – HÁLA

Néhányunk sokkal inkább észreveszi, hogy mi a rossz, mintsem hogy mi a jó. Harmóniát szeretnék, hogy mindkettőt egyformán észrevegyük. A köszönetünk kifejezésének semmi köze a pozitív gondolkodáshoz. Az élet mindkét oldalát szeretném látni. Azt is, amivel elégedett vagyok, s azt is, amivel elégedetlen.

Először is hadd mutassam be, hogyan mondja egy sakál azt, hogy köszönöm:

·       Nagyon jó jelentést nyújtottál be!

·       Nagyon okos vagy!

·       Nagyon jól megfogalmaztad ezt a beszámolót!

·       Nagyon aranyos vagy!

Ezek a megnyilvánulások címkéznek. Csak éppen pozitív módon. A pozitív erkölcsi ítélet ugyanolyan sakálnyelv, mint a negatív.

De hiszen azt látjuk, hogy ha a tanár dicsér, a diák jobb eredményt ér el! Ha a vezető megdicséri az alkalmazottait, többet termelnek. Valóban így van, de csak rövid ideig. Egészen addig, amíg az emberek rá nem jönnek arra, hogy manipulálják őket. És utána már nem működik tovább.

Az a legrosszabb, hogy a pozitív ítélet elveszi az ízét az egyik legszebb emberi szónak, annak, hogy „köszönöm". Mert ha manipulálásra használjuk a jutalmazást, a köszönetet, az emberek megszimatolják, és ezután már soha sem fognak bízni az őszinte dicséretben.

A zsiráfnyelven mondott köszönet szándéka sosem az, hogy a másik erre valamit adjon, hogy keményebben dolgozzon, vagy többre értékelje önmagát. Nem azért mondjuk, hogy egy konkrét eredményt elérjünk, hanem hogy ünnepeljünk valamit. Ünnepeljük azt az életet, melynek teremtő ereje a másik cselekedeteiben megmutatkozik.

Hogyan lehet ezt megtenni? Meg kell mutatnunk, hogy az élet mennyivel lett szebb és gazdagabb számunkra. Azért mondunk köszönetet, mert az életünk gazdagabb lett azáltal, amit a másik adott nekünk.

„Egy köszönethiány felhő kering a föld körül, pedig a köszönetnyilvánítás hatékony antidepresszáns.” (Dr. Marshall Rosenberg)

A köszönetnyilvánítás kifejezésének elmaradása hasonló eredménnyel jár, mint a düh elfojtása. Negatív energiává válik bennem. Azért szeretném kifejezni a köszönetem, hogy megértést kapjak és megosszam az örömöm.

A köszönetnyilvánítás kifejezése mögötti szándék: A KÖSZÖNET KIFEJEZÉSÉT CSAK ÜNNEPLÉSRE HASZNÁLD, SOHASEM MANIPULÁLÁSRA!

A köszönetnyilvánítás elértéktelenedik, ha a fogadó fél titkos szándékot vél felfedezni, hogy valamit akarnak tőle.

A KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS KIFEJEZÉSÉNEK NÉHÁNY TIPIKUS AKADÁLYA:

·       Ő már úgy is tudja mennyit jelent számomra, nincs szükség szavakra.

·       Talán zavarba hoznám, ha kimondanám.

·       Szavakkal nem lehet elmondani azt, amit szeretnék.

·       Múltból visszamaradt fájdalom.

·       Nem szeretném, hogy a (gyerekem) fejébe szálljon a dicsőség.

·       A bennem élő szégyen, hogy én nem tudtam ezt magam megoldani.

·       Észre sem vettem, hogy mennyire fontos ez a dolog számomra.

·       Nem találom a szavakat.

Még akkor is, amikor valaki zavarba jött a köszönet hallatán, örömmel hallotta azt. Akár te is végezhetsz egy kis kutatást.

A KÖSZÖNET FOGADÁSA

Sokan nem tudjuk, hogyan fogadjuk a köszönetnyilvánítást. Ha nem tudom a köszönetnyilvánítást nyitott szívvel fogadni, akkor valószínűleg képtelen vagyok meglátni azt, amivel elégedett vagyok, és sokkal nagyobb figyelmet fordítok az elégedetlenségeimre. Ezzel elvágom az életenergia áramlását és nem tudok igazán empatikus lenni a körülöttem lévő emberekkel. A depresszió és az agresszió nincs távol tőlem. A másokhoz való kapcsolódási képességem erősen limitált.

A KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS FOGADÁSÁNAK NEHÉZSÉGEI

·       Vajon megérdemlem-e?

·       Esetleg azon aggódom, hogy mi lehet a másik motivációja.

·       Félek attól, hogy egoistává válok, azt fogom hinni magamról, hogy jobb vagyok a többieknél.

·       Hamis szerénység: "ugyan már, ez csak egy semmiség volt".

AZ ÖNMAGAM SZÁMÁRA KIFEJEZETT KÖSZÖNET FONTOSSÁGA

Amikor folyamatosan csak kritizálom önmagam, akkor nem tudok mások felé sem őszinte empátiával fordulni. Fontos tudatosítani azokat a pillanatokat, amikor valamit teszek és elégedett vagyok vele. Ez nem a pozitív gondolkodás, vagy önmagam nézegetése rózsaszín szemüvegen keresztül. Sokkal inkább a realitás észrevétele, és annak gyakorlása, hogy adjak önmagamnak is annyi tiszteletet, amennyit minden ember számára kívánok.

„Nem az a legnagyobb félelmünk, hogy esetleg alkalmatlanok vagyunk.

A legnagyobb félelmünk az, hogy képességeink minden képzeletet fölülmúlnak.

Ragyogásunk, és nem sötétségünk az, ami megrémít minket. Isten gyermekei vagyunk. Ennek tudata nélkül nem szolgálhatjuk az emberiséget.

Nem megvilágosodott az, aki addig zsugorodik, amíg mások számára már nem tűnik félelmetesnek.

Arra születtünk, hogy a bennünk lévő Isten dicsőségét tisztán megmutassuk. Ez nemcsak néhány kiválasztottnak adatott meg, ez mindenkiben élő valóság.

Ahogy szabadjára engedjük benső fényünk sugárzását, tudat alatt másoknak is lehetővé tesszük ugyanezt.”

Ahogy felszabadulunk félelmeink alól, gondtalan jelenlétünk másokat is felszabadít.

(MarianneWilliamson: “Visszatérés a szeretethez: Gondolatok a Csodák Kurzusa alapelveiről”  című könyvéből)

Te is érezted már azt, amikor valaki szívből volt hálás neked valamiért, hogy bármit megtennél neki, ha újra kérne. Pedig nem akart manipulálni és mégis így éreztél. Nos, a hála az az „energia ital”, ami annyira finom, hogy sosincs belőle elég!