A VÁLTOZÁS!

Mielőtt még a rendre rátérek néhány szó a változásról. Hiszen a változás az egyetlen lehetőség a fejlődésre. A világ amúgy is változik, miden változik, mert az élet maga a változás. Mi persze nem akarunk változni. Az nem biztonságos, mondja egónk és ellenáll, ahol csak tud, és tud. Ezért szenvedünk, mert idejétmúlt, dolgokhoz ragaszkodunk. Nem akarunk változni, de változni kell, muszáj, előbb – utóbb. Az élet rákényszerít, de az fájni fog. Nem érdemes megvárni a csődöt, az összeomlást, a betegséget… persze megvárjuk, mert félünk és óriási a biztonság igényünk. De nincs biztonság! Legalábbis úgy, ahogy szeretnénk, hogy csak hátradőlünk a fotelben és valaki majd gondoskodik rólunk. Ilyen statikus biztonság sosem volt és nem is lesz, mert az élet az nem ilyen. Sokkal biztonságosabb együtt áramolni a változással, csak hát ezt sehol nem tanultuk. Erre nem készítet fel sem az iskola, sem a szülői ház, egyáltalán senki. Az egész társadalmunk statikus. Hierarchikusan felépített hatalmi struktúrában élünk, mely hatalom szükségszerűen elnyomó hatalom kell, legyen, ha hatalmát az Élet változásainak ellenére fenn akarja tartani. Márpedig fenn akarja. Nem csak fizikai kényszerrel, katonaság, rendőrség, bürokratikus intézmény rendszer által, de a gondolkodásmódunk befolyásolása által is. Ezért kell az iskolákban a rengeteg szabályt, soha semmire nem használt lexikai ismereteket tanulni. Még a nyelv is, amit beszélünk, az is statikus. Főnevek, melléknevek, jelzők, határozók, még gyakran az igék is valamilyen állapotot mutatnak meg és nem a folyamatot, amiben vagyunk. Így bizony nehéz együttműködni a változással, de meg kell tanulnunk, ha nem akarjuk, hogy az Élet kényszerítse ki belőlünk szenvedés által. Mert változni kell, nincs mese. Ami nem hajlik, az törik, így van ez. Ébernek kell lennünk, sőt fel kell ébrednünk. Nem könnyű, mert nagyon hozzászoktunk az „ébertudatlan” állapotunkhoz. Figyelnünk kell, kifelé és befelé egyszerre és folyamatosan. Eleinte nagyon fárasztó. Érdemes lelassulnunk. Az élet előbb-utóbb úgyis lelassít. Erre valók a betegségeink, hogy megálljunk és körülnézzünk. Néha megdöbbenünk, hogy kerültem én ide, ebbe a helyzetbe, ezek közé az emberek közé? Szóval figyelni a jelekre, és az érzéseinkre, ez nekünk, férfiaknak komoly kihívás, hiszen mindig azt tanították nekünk, hogy ne foglalkozzunk az érzéseinkkel. Egy erős fiú nem sír… Milyen katona lesz belőled…

Meg kell tanulnunk az analóg gondolkodást, mert analógiákon keresztül jeleket kapunk, hogy jön a változás. Ilyesmire számíts, erre készülj fel…

Már ahhoz is, hogy kifejlesszük magunkban azokat a készségeket, amikkel együtt tudunk majd működni a változással, változnunk kell. Túl sok itt a kell, de hát ez van.

Abban hiszek, hogy minden általunk vágyott változásnak belülről kell indulnia. Ezt hirdette Mahatma Gandhi is:

 

   „Magad légy a változás, amit a világban látni szeretnél”

         

          


A nemek közötti harmónia megteremtése is egyénileg, a mindanyiunkban bennünk lévő női és férfi oldalunk harmóniába hozásával kezdődik. Ebben az a jó hír, hogy így nem kell várnunk a nőkre, senkire sem kell várnunk, ha el akarjuk kezdeni világunk átformálását. Valójában nem is tudunk semmi mást megváltoztatni, csak sajátmagunkat, de ennél nem is kell több, hiszen amit egy valaki elér önmaga fejlődése által, az emel minden embert. Olyan világban élünk, ahol minden összefügg mindennel és ezt már a kvantumfizikusok is alátámasztják! Ez azt is jelenti, hogy nincs már szükségünk forradalomra, harcra, véres áldozatokra. A történelem tanulsága szerint, soha egyetlen forradalom sem győzött, azon egyszerű oknál fogva, hogy mindig a hatalomnál volt a nagyobb bunkós bot. Személyes felelősség vállalásra, egyéni tudatosságunk emelésére van szükség! Nem is biztatlak másra, „csak” belső forradalomra.